Nagyjából véget ért a pandémia, ideje számot vetni hogy mi változott meg.
Kávé (a legfontosabb)
2019-ben még úgy kezdődött a napom, hogy reggel még mielőtt beértem volna az irodába, beültem egy barátságos kávézóba, felnyitottam a saját laptopomat és 20-30 percet reszelgettem a hobbiprojektemet vagy olvastam. Nos, azóta ez az egész kávézólánc bezárt, de a Frei Caffé hasonlít hozzá, szóval oda még akár be is ülhetnék. Viszont valahogy nincs már rá késztetésem. Inkább a lakásomhoz közeli kis cukrászdába szoktam beugrani. A pandémia közben úgy alakult, hogy az összes széküket kirakták az utcára -mivel nem lehetett odabenn fogyasztani- és ez már így is maradt. Ez arra jó hogy bedobjak egy presszót, de a laptopot nem csapnám fel az utcán. A kávé ára is jól felment, így otthonra is vettünk egy kávégépet, de azért annak nincs túl nagy varázsa amikor otthon simán csak beviszem az adagomat. Az irodában ingyen van a kávé még mindig, szóval ha tömegközlekedéssel megyek, a jegy ára (mert bérletet már nem veszek) kiadja a napi 2 kávét. Az azért elég nagy szívás volt, amikor papírpohárból kellett az utcán innom egy félreeső helyen, ahol nem látják hogy leveszem a maszkot.
Home Office
A lockdown beköszöntével hirtelen beütött a home office. A mi lakásunk abszolút nem arra van kitalálva hogy legyen benne egy iroda-sarok, de azért van egy kisasztal a háló-nappaliban ahova a laptopot le lehet tenni. Szépen lassan a kisasztalról eltűntek a mindenféle kacatok, később vettem egy monitorállványt és kaptunk a cégtől otthonra egy monitort. Ez abban is segített, hogy az új lockdown-hobbimat (Sim Racing) kényelmesebben tudjam űzni. Még mindig egy kicsit ratyi a szitu és nekem eleve az sem segít hogy a lakásban konstans kupi van. Feleségem a kanapéról laptopozik, neki az úgy jó. Nem könnyítés az sem amikor a gyerekek otthon vannak. A pandémia előtt valahogy többet voltak a suliban, később lehetett elhozni őket, aztán a járvány közben minden délutáni tevékenység elsorvadt és ez így is maradt.
Visszatérve a technikához, először még remote-tal csatlakoztunk az irodai géphez, ami kicsit döcögős volt, de aztán a cég beruházott laptopokba. Sajnos nem a legfancybb modellt vették meg, szóval ez asztali használatra oké, de egy repülőutat a reptéren való várakozásokkal együtt nem hiszem hogy kibírna akksival. Nem szívesen nyitom ki nyilvános helyen amúgysem, mert néha olyan a hangja mint egy hajszárítónak. Kialakultak az otthonról dolgozós workflow-k, már nem para online meetingeket tartani, egészen meg lehetett szokni.
Próbálkoztunk online közös ivással, de abban mindenki egyetért hogy az nagyon kínos. Egyébként ott nem is tudnak kialakulni külön beszélgetések, hanem általában egyvalaki beszél, a többi meg hallgatja. Erre mondjuk lehetne csinálni valami szoftveres megoldást, ami a chat programon belül leszimulál egy közösségi teret. Oda lehet menni kisebb csoportokhoz, belehallgatni beszélgetésbe, stb.
Rendes Office
Az igazi office eléggé letisztult, már nincsenek dedikált munkaállomások hanem mindenki oda ül ahol talál helyet. Az asztalok üresek, szellős minden, nincs az irodában kupi. Ez nekem bejön, szívesen bemennék többször is. Az emberekkel való kapcsolattartás gyökeresen megváltozott. A legtöbb kollégával már nem találkozok személyesen. Vannak olyanok is akiket felveszünk, majd elmennek és közben egyszer sem találkoztunk.
Fíling
Végülis, ami a legnagyobb változás számomra, hogy már a pandémia közben is, de miután kijöttünk belőle azután is - nekem szinte teljesen eltűnt az én-időm. Nincs az a reggeli kávézóba beülés, ha home office-ozok akkor a család folyamatosan a közelemben van, ha az irodában vagyok akkor pedig intenzív módon próbáljuk kihasználni az együtt töltött időt. Szóval így itt-ott próbálok csipegetni magamnak pár percet, de az nem sokra elég. Tulajdonképpen ezért (is) nem csináltam bejegyzést mostanában, de ezt most már muszáj volt kiírni magamból.
