Kb. huszan gyűltünk össze tegnap a Kirakatban az első IT-Architect meetup alkalmából, hogy megvitassuk mi a jobb irány: a svájci bicska, vagy a sok kis egyszerű szoftverkomponens a Keep It Simple elvet szem előtt tartva. A bevezetőben megtudhattuk hogy mindkét irány a hadseregből származik. A svájci bicska értelemszerűen az alpesi országból, a KISS pedig az USA hadseregéből, ahol inkább a moduláris, könnyen cserélhető eszközöket részesítik előnyben.

Aztán egy meglepő kérdéssel folytattuk: mi az alkalmazás? Végül nem jutottunk dűlőre, nem tudtunk letenni egy definíciót az asztalra, de voltak benne ilyenek, hogy értéket közvetít, egyben release-elhető (közben rájöttem hogy ez nem igaz), egy gépen futtatható szoftver komponensek (ez sem feltétlenül igaz). Ennek a definíciónak működnie kellett volna egy Excel táblára (ami lehet alkalmazás), az SDK-ra (ami nem alkalmazás), a Gmail-re (ami a user szempontjából egy alkalmazás a browserben, de backend-en több alkalmazást jelent), demoscene-s szoftverekre, amik üzleti értéket nem közvetítenek, de egyértelműen alkalmazások, és végül SOA-komponensekre, amik nevezhetőek alkalmazásoknak.

Sokféle helyről jöttünk. Volt pár jávás, de volt PHP-s ember is. Nem mindenki definiálta magát architect-nek, volt aki tanulni jött. A vélemények is nagyon sokfélék voltak. Ami nekem feltűnt, hogy a vízesés modell-szerű fejlesztéstől már majdnem mindenki elrugaszkodott -legalábbis azt hiszi- de a Scrum-ban és az agilis módszertanokban még nem hisz. Az adott cégben való szerepek is kihallatszottak. Érezhetően volt aki közelebb van az üzleti döntésekhez a munkahelyén, nagyobb a rálátása a folyamatokra. Van aki olyan helyről jött, aki másnak fejleszt szoftvereket, van aki magának.

A többség afelé hajlott, hogy érdemesebb sok kicsi "alkalmazást" fejleszteni, mint egy monolitikus nagyot még akkor is ha van némi overhead-je. Ahogy folyt a beszélgetés, kiderült miért kellett volna az elején tisztázni mi az alkalmazás. Mi például egy kívülről monolitikusnak tűnő szoftvert (alkalmazást) fejlesztünk, ami belülről viszont modularizált. A modul viszont nem egyenlő az alkalmazással, bár most nem vállalkoznék a különbséget fejtegetésére.

Természetesen nem tudtunk megegyezni mi a jobb irány, de megpróbáltunk legalább érveket felhozni a két oldal mellett. Ez sem sikerült száz százalékban, de szerintem gondolatébresztőnek jó volt a kerekasztal beszélgetés, ami valójában két kerek és egy négyszögletes asztal mellett zajlott, sörözés helyett forraltborozva.

Következő alkalom a vállalati kommunikációról fog szólni. Már előre megbeszéltük, hogy az sem lesz könnyebb menet. Gyertek!